Filmek
(ha szeretnéd letölteni a számokat, akkor a szám címére katt az egér jobb gombjával -> cél mentése más néven)
Tiszta fényed, életet adó fényed,
gyilkos sugaraid nem szűri már a meggyengített ózonréteg,
kék véred, olajtól szennyezett véred,
gyermekeidett pusztítja el, ereidben lassan árad a méreg!
Szemét rohasztja tested, saját könnyeid marják le kérged,
mértéktelen kizsákmányolás, mesés kincseidtől foszt meg,
fájdalmas a lélegzeted, haldokló, dühödt, szmogtól szenved,
éltető fáid már nem segítenek, nyúzott tetemeket rág a féreg!
Nem fogjuk fel, nem fogjuk fel, nem fogjuk fel mit tettünk, s most fizetnünk kell,
hiszem, mint matéria, mint a teremtés koronája,
hiszem, hogy életünk hajnalán nem erre voltunk hivatva,
leigázunk mindent, mint egy vérszomjas hadsereg,
súlyos lépteink alatt a Földanya megremeg! Megremeg!
Hiszem, mint matéria, hiszem, mint az evolúció csúcsa!
Éjfél előtt egy perccel, a Föld bolygót paraziták lepték el,
nem törekszenek semmi másra, tökéletes diszharmóniára,
megérettek a teljes pusztulásra!
Nézd õket! Mivé lettek, kik nem akartak félni, s most téged féltenek
A magánytól, talán a kérdésektõl, õk meghatározzák egész létedet
Úgy gondolják, hogy megtalálták a választ a nagy kérdésre
Jól öltözött arcok, névtábla, Biblia
Õk ekképp hirdetik a saját istenük igéjét
Várj, nem ez az egyetlen módszer, hogy megtaláljad a hitedet
Nem kell túl messzire nézned, hogy lásd, ahogy
Emberek egymás torkának esnek
A dicsõ múlt emlékei újra meg újra megelevenednek
Ne aggódj, hisz õk mind tudják a választ
Csak valahogy nem egyeznek a részletek
Ha még nem döntötted el, hogy hová tartozol
Könnyen céltáblájukká változol
Kérdéseikkel hamar megtalálnak
Könyveket, vagy köveket dobálnak utánad
Az ürességet mindenképpen be kell töltened
Mert nem élheted le hit nélkül az életed
És könnyebb egy komplett csomagot választanod
Minthogy túl sokat kelljen gondolkodnod
Hogy találod meg a belsõ békéd (Fizess!)
Helyezd a kezükbe a lelkedet (Fizess!)
Szükséged van a szeretetre (Fizess!)
Szükségük van a lelkedre
Úgy érzed, megnyílt egy világ benned, de erõsebb lett a fal
Ha netán kiesne egy tégla, tedd fel magadnak a kérdést
Vajon ez az, amit Isten akar?
Megkérdezed tőlem, miért gondolom úgy,
hogy amit megértettünk, kezdi értelmét veszteni,
megpróbálom elmondani.
A morzsáinkért vívott több évszados harc eredméyei,
romlott létünk mögötti értékeinket látom ahogy sodorja a szél!
Ez egy új hadi stratégia, miszerint a fejlett országokon kívül
le kell mondanunk emberjogi szemléletünkről,
hogyha az érdek azt kívánja, félredobjuk erkölcseinket,
vissza a dzsungel törvényeihez!
Lépjünk egyet előre, kettőt hátra, így lassan eljutunk ismét oda,
hogy a saját életünket féltve, a biztonságunk megőrizve
a saját jogainkról mondunk le!
Nem félünk, hogy újra figyelnek bennünket,
elhisszük, hogy csak megvédenek minket,
a gonosztól, a mástól, aki kívülről és belülről is fenyegeti
áldott jó civilizált népünket!
A torony ledőlt, arcod tanácstalanná válik,
a tolerancia egy pillanat alatt semmivé foszlik,
az egyetlen megoldásnak az agressziót véled,
a szemet szemért elv megvakított téged!
Egy nagyhatalom sebezhetősége, egy őrült elnök háborús szenvedélye,
egy-két régi és pár újabb gazdasági érdek elég volt ahhoz,
hogy eldobjunk magunktól mindent, amiért eddig küzdtünk,
európai kultúrált vadállatokként viselkedjünk,
a szabadság zászlaját tartva, a szabadságot korlátozva,
A Double Standard elvét alkalmazva lépjünk fel
ott ahová a kultúránk már nem ér el!
Õsz
Borongós ez az õszi délután
Nem találjuk a helyünk a slágerlistán
A forralt borunkat szürcsölgetjük
A lehulló leveleket nézegetjük
A távolból hallom a híreket
Szaddam megint meghalt, Bush elszegényedett
A kormány még tartja magát a fronton
Hánynék, ha tudnék, de üres a gyomrom
A hangulatom nem éppen az a tavaszi
A pesszimizmusom a földet verdesi
Turnézni mennénk, de nincs mivel
Meg kell elégednünk az öt órás sebessel
Itt van az õsz, hanyatlik a világ is
Le vagyok törve, ahogyan a fák is
A rossz dolgokról énekelünk
Bár nem kérdezik meg a véleményünk
Itt van az õsz, hanyatlik a világ is
Le vagyok törve, ahogyan a fák is
A rossz dolgokról énekelünk
De nem vehetik el az élettõl a kedvünk
S az õsz után újra csak a tél
Ez a körforgás véget nem ér
S mi is csak újra itt fogunk kikötni
Elölrõl kezdjük énekelni, hogy
Itt van az õsz…
A civilizáció nevében
Hát mi jogon nevezed magad civilizáltnak?
Elmondanád? Elmondanád?
Mitõl vagy különb a többi gyilkosnál?
Megmondanád? Tudom, tudom már!
Képes vagy a humánus gyilkolásra
Az átkozott propagandád mögé rejtve
Hogy a vért senki ne lássa
Hatalomvágyad fékezhetetlen
Az eszköztár kimeríthetetlen
Kegyetlen játék zajlik ezúttal
A civilizáció nevében
Agyháború, médiaháború
A közvélemény megnyerése
Színes képek, tüntetések
Az egész világot átverni nem tudod
A remény meghalt, ütött az óra
Az emberiség bölcsõjében
Újabb mészárlás folyik a civilizáció nevében
Hol a demokrácia fellegvára
Az emberi jogok megnyirbálva
Terrortól való félelmükben
Tétlenségre kárhoztatva
Hát helyezd csak kényelembe magad
Ez a felvilágosult Nyugat
Te is a terror elleni hadjárat célpontja vagy
Nincs menekvés!
Kisfiú
Hé Kisfiú! Ne menj el, kérlek!
Maradj még velünk, imádunk téged
Azt a napot sosem felejtjük
Amikor az égbõl megérkeztél közénk
Olyan forró volt az ég
Egy unalmas napon életet leheltél belénk
Vagy halált? Nem tudom, ahogy körülnézek
Szénné égett testek hevernek
A házakból csupán kõtörmelék maradt
Átkozza a sorsát, ki életben maradt
Az óceán túlvégén nem átkozódnak
Hisz véget vetettek egy véres háborúnak
Úgy, hogy minden vért kiirtottak
Hé Kisfiú! Ne menj el, kérlek!
Maradj még velünk, szeretünk téged
Azt a napot sosem felejtjük
Amikor hirtelen elkápráztattál bennünket
Annyira, hogy a gyermekeink is a mai napig téged emlegetnek
Azt is tudom, hogy a szüleid nem akartak elengedni vakációra
Aggódtak érted, mert tudták, hogy olykor képes vagy gonosz dolgokra
Rossz fiú!
Rossz fiú!
Nem is olyan aranyos kisfiú!
Nem telik el nap úgy, hogy ne lenne szó rólad
A monogramodat mindenütt otthagytad
A fák, a virágok is rólad beszélnek
A szervezetünkben örökké õrizünk téged
Mindent elsöprõ, halálos leheleted
Emésztett fel felnõttet, gyermeket
Sugárzó magvaid magunkba zárva
Egy újabb halott csecsemõt várva
Éljük a mi kis boldog életünket
Köszönjük Little Boy, hogy ilyen izgalmassá tetted
Izgalmassá
Filmek
Újra mélységes bánat önti el a szívemet, ahogy tehetelenül nézem, nézem a történéseket,
megváltoztatni semmit nem tudok, csak vélemyényt mondhatok.
Úgy kisért mindanyiunkat saját gonoszságunk,
valaki próbál küzdeni ellene, valaki gondosan palástolja,
magasztos eszmékkel, szereteről, igazságrol beszélnek, Istennek képzelik magukat,
közbena saját tükörképüktöl félnek, az erőt tölünk kapják, tőled és tőlem és tőle,
nemzeti szinü lobokokkal csavarják a holttesteinket körbe.
újra egy generció lehanyatlóban, kik életet adtak másoknak és reménykedtek az ujban, a valós
szenvedések,miket át éltek, az újaknak már csupán filmek.
biztonságban, kényelemben csak peregnek a képek, a dügöt nem tartják vissza az emlékek
csak akkor fogjuk észre venni amikor közelről érezzük meg a halál szagát, amikor felfedi valós arcát,
amikor egyetlen lövés, robbanás elpusziti minden álmot, valóságot, mint az mi számunkra kedves nem számit többé már,
nem számít többé már,
nem számít többé már.
Megcsalva
Megcsalt a világ
A pofámba röhög a valóság
Elcsábított a csillogással
Mint dúskeblû nõ minden bájával
Néha eszembe jut egy régi dallam
Emlékeztet, nem ezt akartam
De elhittem, hogy az új világ
Megadja mind, mire szükségem van
Nem sejtettem
Az élvezetek tengerében
Hogy férgek másznak
A gyümölcs belsejében
Megcsalt a világ
A lepel lehullt, s az arcomba vág
A látvány, hogy minden, amiben hittem
Szemétdombként hever elõttem
Nem akarom, de jól emlékszem
Léphettem volna másképpen
Az orrom hegyéig nézve csak
Mennyi életet tönkretettem
Késõ már, de nem ezt akartam
A szakadék szélére sodródtam
Ám a fejemben egy régi dallam
Nem ereszt el
Csak egy lépés kell
Menekültek dala
A nap süti az arcom, én mereven bámulom a tájat
Dús legelõk, mezõk váltják fel a lombos fákat
Egy teherautón ülve gondolkodom az elmúlt napokról
Amikor el kellett menekülnünk az otthonunkból
A kormány azt üzente, maradjunk otthon
A férfiakra szükség van a fronton
A férfiak eljöttek értem, hogy elhagyjam a családom
Ne próbálj meg ellenállni, azt mondták
Nehéz úgy, hogy homlokomhoz nyomják a géppuskát
És most így haladnak együtt a menekültek az országúton
Békés tájak kísérik õket útjukon
A távolban mögöttük füstölgõ házak
Az otthonaik már lángokban állnak
Félelem, rettegés és remény az arcokon
Fegyverem a sárban, futok az üldözõk elõl
Gyáva voltam, mert nem lõttem
Elszöktem a harcmezõrõl
És most így haladnak együtt a menekültek az országúton
Békés tájak kísérik õket útjukon
A távolban mögöttük füstölgõ házak
Az otthonaik már lángokban állnak
A gyûlölet otthagyta a kézjegyét a házfalakon
Jó tanács
Itt állsz elõttem, tán tanácsot vártál?
Némán hátrálsz
Nem kértem, hogy rám bízzad magadat
Most folytasd az utadat
Nem gondoltad, hogy választhatsz is
Nem így nõttél fel, nem ez a praxis
Vasketrec volt a gyerekszobád
Már nem kételkedsz, nem mérlegelsz
Ugyanolyan kemény kézzel nevelsz majd
Eldöntötted, hogy nem hagysz választást
Ott állsz a tömegben, dühösen, a Vezért hallgatod
Tanácsot vársz
Feltétel nélkül elfogadhatod
Körbenézel
Elszánt arcok, bátornak tûnnek
Valójában nagyon félnek
Egymástól
A szabadságtól
Az árnyékuktól
Önmaguktól
Szigor! Biztonság! Szankciók! Példamutatás!
Te azt hiszed, hogy a gyermekedet
A melegektõl, meg a füvektõl kell féltened
Nézz rá! Vélemény, vágyak beléfojtva
Tanácsot vár
Lolly
Like an albatross on the board
I’m lying on the grass
Lolly, you’re in commercial
So I must love you like making sex
Doesn’t matter if you are green or red
Let me cry if you’re alone I’m gonna be mad
I feel you in the air, what’s that pleasant smell
My life is determined but I ain’t got no friends
Why do you care just look at me
I excite greed and envy
Financier fats got the ground
You will be the best
No other team can be found
You needn’t brake your rest
All right Lolly I believe you
But why am I so fat?
And why do people draw a banker as a pig
As a pig with a stovepipe hat
Búcsú
Nézd, milyen vakító az õszi napsugár
Kis mezõn bánatunk teríti szét
Pár napra visszatért a nyár
Rettegve várjuk a búcsú közeledtét
Élvezzük a langyos szellõt
A haldokló természet utolsó leheletét
Ma az éjszakát együtt töltjük el
Az eget fürkészve fekszünk a mezõn
Mondd, a csillagok mit árulnak el?
De holnap a bolygó más-más oldalán
Újra egyedül tekintünk fel
Búcsúznunk kell e nap nyirkos hajnalán
Csókkal ébresztesz fel
Indulnom kell
Könnyek nélkül nem múlik el a búcsú
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
