A folytatás
(ha szeretnéd letölteni a számokat, akkor a szám címére katt az egér jobb gombjával -> cél mentése más néven)
A folytatás Melegebb éghajlat jellemzi mostanában az egész világot Pusztul a föld, pusztul a nép A fejemben lassan összeáll egy kép Az utcákon mindenütt fegyverek ropognak Kisgyerek véres arccal rohannak Egy kislány sír a sarkon, nem érti, hogy a bátyját egy fegyveres Miért veri szét
De nem messze keletre van egy kisváros Itt mindenki szabadon, boldogan él Itt nem ismerik azt a szót, hogy állam Nincs Isten, kit mindenki fél Elhitették az emberekkel, hogy szükség van rájuk, mint irányitókra A terror majd megfékez minden bûnözést De a terror keze mindenhová elér Nemsokára téged is utolér Újabb és erõsebb törvényekkel táplálják bennünk a gyûlöletet Az emberek átverik egymást, holott tudják A testvériség kihalt bennük rég, de van, hol nem halt ki még Nem messze keletre van egy kisváros Itt nem szenved Gonoszság-kórban a nép Nem tette ide még be a lábát Az aljas gyilkológép Itt van keletre, kedves kisváros Szûz még az állam mocskos kezétõl Itt nem kell, hogy félj hogy börtönben élj, ez az utolsó esély
Vakító villanás, fegyverek, bombák, Támad a pénzéhes rabszolganép Elõttük lépked büszkén a gonosz Már tudják, mirõl szól a folytatás...
Szerelmes Punk dala Úgy szeretlek kedvesem, Lángol érted a szívem, Imádom a mosolyodat, Mert kirúgtam a fogaidat.
Úgy szeretlek kedvesem, Hogy hátbarúglak rendesen, Kitépem az összes hajad, A hülye fejeden semmi nem marad.
Úgy szeretlek drágám, A füleid is levághatnám, De nem teszem, mert nem hallanád, Ahogy suttogom: "a büdös jó kurva anyád!"
Miközben a sok szépet suttogom, A görény arcodat megtaposom, Ha sikítani mersz, én orrba váglak, Hisz tudod, hogy mennyire imádlak.
Olyan csodálatos lenne, Ha belemásznék a képedbe, Elvágnám a gigádat, Benyomnám az orcádat.
De előtte leszedem a lábadat, És mind a két karodat, Belerakom a szádba, De jó napom van máma.
A fejedet lenyomom a WC-be, Majd belerakom egy vödörbe, Ráverek négyet a tarkódra, Majd rárúgok hármat a bordádra.
Most elhagysz engem kedvesem? A sok szép után így bánsz velem? Mit ér nélküled az életem? Összetörted a szívem!
Számûzött élet Itt egy újabb alkalom, hogy sárba tiporjuk, amit eddig szerettünk Ami megvan bennünk, amit értékeltünk Megváltoztatják az értékrendünk Ha eddig volt is néhány erényünk Mostantól ezektõl sem kell félnünk Nem kell félnünk, s nekik sem kell Hisz ellenük többé nincs nálunk fegyver De én szeretnék józan emberként élni Szeretnék józan szemekbe nézni Sohasem tudnám elfeledni Ami erre késztetett, és eddig éltetett, jaj Tudom, hogy az volt a baj Ő egészen mást akart, Valaki mást akart
Én nem akarom azt, hogy az életemben Csak egy út legyen, hogy végleg el kell menjek Én nem akarom kiszolgálni a rendszert És szeretnék meggyõzni sok-sok embert Tudás álnévvel csábítanak téged Ha túléled, akkor sincs túl sok esélyed Mert jön az új agymosás a hadsereggel Ha ezt is túléled, csak számûzött leszel De nem baj, küzdjél, nem kell félni! Én is szeretnék számûzött életet élni Szeretnék még a szemedbe nézni Ami erre késztetett, és eddig éltetett, jaj Mindenki vért akar De míg élünk, nincs semmi baj Ez a harc végsõkig eltart majd!
Szeretnék szabadon, vidáman élni! Szeretnék még a tengerre nézni! Szeretnék józan szemekbe nézni! Az ürességbe életet lehelni Harcolni azért, hogy megértsétek Harcolni azért, hogy átérezzétek Szeretném, hogy ha átvészelnétek És talán egyszer emberként éltek majd...
Tél Itt van a tél, az utcák kihaltak Az aluljáróban is csak csövesek mászkálnak Egy fagyos délután nincs semmi élet De az utca végén van egy kis kocsma Imádnivaló, ezt mindenki tudja És csak ülünk részegen a kocsmában Van még bõven a pohárkákban A télbõl is van még hátra épp elég Gyerünk! A poharat töltsük meg! Sör, bor, meg mindenféle jó De az se baj, ha kólát iszó Az se baj, ha a szék alatt mászol Mert a barátnõk úgyis valahol A Kanári-szigeteken nyaralnak éppen Hát magunkhoz nyúlunk e fagyos télen És kipróbálunk mindenféle játékot A rexet, a csocsót, a flippert, és a dartsot -Snóblizzunk! -mondom, de így szól a csapos: -Hé öreg! Ez Hatóságilag Tilos! Hát így élünk mi e zord világban Van még bõven a pohárkánkban Így ülünk itt a kis kocsmában Mint medve a barlangjában Ha eljön a tél Ha eljön a TÉL...
Menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb!
Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb!
Menj innen te veréb, hess innen te madár! Hess innen te veréb, menj innen te madár! Menj innen te veréb, hess innen te madár! Hess innen te veréb, menj innen te madár!
Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb!
Menj innen te veréb, menj innen te veréb! Menj innen te veréb, menj innen te veréb!
Te veréb!
Nem ez voltál Több mint húsz éve, régen volt, de nem felejtem Micsoda lelkesedés lángolt a szemeidben Megmutattad, miért érdemes küzdeni az életben Pedig nehezebb volt ellenállni, mint képzeletem De miért? Miért kell, véget érjen? Én nem értem Hiszen te sosem tudtál beállni a sorba Nem tudtak a nagyok eltiporni a sárba Az eszmédért bármikor meghaltál volna De ma már nevetsz rajta, ha valaki megtenné De várj! Várj még egy percet! Nem ezt érdemelted
Most már te is az árral úszol tovább Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz Nem jelent számodra már semmit a lázadás Félig meghaltál, kiégtél már De nem, nem, nem, nem, te nem akarsz így élni A cél mindig elõtted van, és nem szabad megállni De hogy ha mégis ezt szeretnéd jó barátom Nem állíthatlak meg én Ez már nem a te harcod Nem az igazi arcod A csatát elvesztetted, kiiktattak
Emlékszem, régen volt, egy csodálatos reggel Munkába indultál szikrázó kedvvel Nem féltél attól, hogy a fõnök ki fog rúgni Nem lehetett a kedvedet sohasem lelohasztani De nézd! Ez a nyomorult élet most megöl téged!
Most már te is az árral úszol tovább Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz Nem jelent számodra már semmit a lázadás Félig meghaltál, kiégtél már De ne akarjál mindenképp a rendszer bábja lenni Ne akarjál megszabott korlátok közt élni Hiszen te nem ezért küzdtél jó barátom Nem ezért folyt annyi vér Üresek már a képek Semmit nem érnek Az elméd meggyalázták, megtisztították
Ülsz egy sötét szobában Az óra ketyeg, a kezed már remeg Napi négy órát alszol, hat kávét megiszol Az agyad szétrobban e lelki nyomorban Gondolataid csak azon járnak Hogy kevés a pénzed, munkába várnak Felbosszantanak, kirúghatnak Az adódat befizesd, a számláid kifizesd Kire szavazzál, feladhatnád Beolvadtál, nem ez voltál Csak egy üres élet Elveszett értékek Szürke utakon jársz Nem ez voltál
A két kakas ¦: Ha a sötét kakas kiált, A nap eltűnik az égről. :¦ ¦: De a hajnalt megismerni Vörös kakas énekéről. :¦
Haj, haj, haj, ha hazug az ének, Sodorja szerte a hangját sodra a szélnek. Haj, haj, haj, de én nem félek, Hogy dalomat elsodorná sodra a szélnek.
¦: Felmorajlott az aréna, Mikor szemtől szemben álltak :¦ ¦: Nagy volt a fekete kakas, De a vörös volt a bátrabb :¦
Haj, haj...
¦: Gyáva volt a sötét kakas, Sietett a támadással :¦ ¦: Legyőzte a vitézebbet, De csak aljas árulással :¦
Haj, haj...
¦: Jól vigyázz, fekete kakas, Még a párbaj nem ért véget :¦ ¦: A vörös csak akkor adja fel, Ha nincs már benne élet :¦
Haj, haj...
Cenzúra Cenzor vagyok, mindent betiltok Az összes dalszöveget ami nem tetszik nekem Nem lesz több csúnya szó, nem lesz több szídás Nem lesz több politika csak cenzorázás Egész nap pecsételek, mit szabad s mit nem lehet S mind ezt azért teszem hogy társadalmunk tiszta legyen Cenzurázni a jó Cenzurázni a jó... Cenzor vagyok megőrültem Mindent lepecsételtem Csak cenzurázok, cenzurázok mindaddig míg megnem halok Csak cenzurázok, cenzurázok mindaddig míg megnem halok Csak cenzurázok, cenzurázok mindaddig míg megnem halok Cenzurázni a jó Cenzurázni a jó... Cenzurázni a jajj de jó Cenzurázni a jajj de jó...
Fanatikus betonozók dala Józsi, gyühet a betony Alaposan keverd meg, míg jó lesz teljesen Stabil legyen, erre, csak erre kérlek Ne történjen meg, hogy ha késõbb rálépek, ne bírjon meg Hát jöjjön a betony! Izzítsd a keverõt nagyon! Jöjjön a betony! Jöjjön! Végre megvalósíthatjuk régi álmunkat Lebetonozunk mindent, mezõket, virágokat Hogy majd egyszer végre Bolygónkat végigérje Szürke betonyrétegünk
Kapitalizmus Végigsöpör az egész világon Alkot és pusztít mindenféle tájon Újjáépíti a piramist, ami egyre erõsebb téglákból épül fel Használati utasítás egy tökéletes gépezethez De jól vigyázz, ha nem megfelelõen használod könnyen lenn rekedhetsz Lehetõség pontokat kaphatsz De ne használd el túl korán ezeket Mert kieshetsz a játékból És ez a rendszer bizony könnyen eltemet Hát kapaszkodj fel, tiporj el mindenkit Mert odalent nem néznek embernek Mondhasd a reggeli újság mellet az irodádban, hogy: -A rohadt csövesek! Vegyél egy darab esõerdõt Vegyél egy darabkát a tóból Én fizetek majd azért, hogy fürödhessek Hogy láthassak valamit a földi jóból Irtsál ki minél több állatot Építs fel minél több McDonalds-ot A rendõrökkel veresd a népet Hisz te pénzeled ezt a csõcseléket! Ha valaki nem elég erõs, kitartó Ha nem felel meg az elvárásnak Mondd a pofájába: "Ilyen a világ", "az idõ pénz", "az üzlet nem várhat" Szüljél magadnak egy értékrendet Hol a pénzen kívül semmi sem számít Eltorzult világban eltorzult aggyal Tekints körbe, és fizess le bárkit! De rám ne nézz, te kapitalista faszfej! Az én elmém nem fogod megfertõzni Én inkább remélek, és tovább élek Egy országodra káros eszmének
Mr. Gyûlölet Egy álom kavarog a fejemben Itt áll egy õrült elõttem Hatalmas fejsze a kezében Iszonyú gyûlölet a szemében Próbálok menekülni De nem bírok megmozdulni A fejsze lecsapja a fejemet A félelem sötét árnyként követ Nincs arca, nincs lelke, s õ csak nevet Mr. Gyûlölet
Kinyitom a szemem, ez már a valóság De hirtelen elfog a nyugtalanság Bekapcsolom a híreket És üvöltöm: -Nem, EZ NEM LEHET! Ott van Õ, Gyilkol a TV-ben Emberi csontok a kezében Golyók emberek testében És õ ott vihog mindenki fejében Repülõk zúgnak el felettem Vakító fények az egekben Lángvörös felhõk mindenhol Mr. Gyûlölet rám néz az ablakból Nincs arca, nincs lelke, s õ csak nevet Mr.Gyûlölet
Nélküled Fejezd be a kalandozást a szerelem erdejében, kedvesem Inni akarok minden áron, hányni egy mocskos WC-ben Értsd meg végre, én nem akarok egész nap a fellegekben romantikázni Ne akarj egy gyönyörû, csordultig töltött kétlityóstól megfosztani Ezért inkább azt ajánlom, adjál bort, de gyorsan Ne csinálj hisztit, már ezerszer megmondtam Vagy, ha ez nem tetszik, akkor húzz el a picsába És végre egyszer lemehetek nélküled a kocsmába
Láncok nélkül Hallgasd hát! Hallgasd a kiáltásukat, hallgasd hát! A láncaik csörrenését hallgasd hát A lépteik zaját hallgasd hát
Üvöltenek, de többé nem felétek üvöltenek segítséget Rád nem, soha többet, csak magukra számíthatnak már Ez a valóság, ez az igazság
Ne hidd azt, hogy véget érhet Ennek fegyverekkel nem vethetsz véget Ez nem egy háború, a cél nem a gyilkolás Nem a rombolás, nem a gyilkolás, nem a rombolás Ez valami más
Látod már? A szemükben a fényeket, látod? Elvakítanak Érzed már? Érzed az ébredésüket, érzed már? Ráismertek végre a bennük lakozó képességre Ha nem fordítanak ennek hátat A sok nyomorult mind talpra állhat Nem nyeli el õket az örvény A parancs most már egy másik törvény De késõ, a civilizációt senki nem állíthatja meg már A pusztulást, ez az igazság És mindenki egyszerre üvölt fel, hogy fáj!
A két fiú dala Volt egy srác, Zselé Jenõ Macho volt, igazi nagymenõ A csajok loholtak utána Mert volt harminc REPLAY kabátja Meg kocsija is volt ám neki Aki meg nem tetszett, beszólt neki Mindig más nõt vitt el moziba De az elso éjszaka után kidobta S az õ életfilozófiája az volt Hogy az árut eladja
De volt is neki sok ellensége A rendõrség is folyton körözte A világot ezért nem szerette Ami szép volt, azt mind elfeledte Semmirõl nem volt véleménye Csak az volt a fontos, hogy legyen pénze Csak az volt a fontos, hogy legyen pénze! S az õ életfilozófiája az volt Hogy az árut eladja
Volt egy másik srác, akit a többiek csak úgy hívtak: -Te rohadt PUNK! Kigúnyolták, baszogatták De õt ezek a dolgok nem izgatták A lányok rá se mertek nézni -Fúj! Hogy lehet így kinézni? A nevelõtestület úgy gondolta Így nem illik bele a társadalomba S az õ életfilozófiája Csak romlást hoz e szép világra
A srácnak nem volt túl sok pénze De az életét vidáman élte Sokszor bántották is érte De az életét vidáman élte A gazdagság őt nem érdekelte Az életét vidáman élte Lement a kedvenc sörözõjébe És az életét vidáman élte...
|