Valahol
(ha szeretnéd letölteni a számokat, akkor a szám címére katt az egér jobb gombjával -> cél mentése más néven)
Intro Hé figyelj! Ha te is úgy érzed Hogy nem úgy mûködik minden, ahogy kéne Ha eleged van abból, hogy nem vagy ember Ne dugd a homokba fejed most az egyszer Ne azért énekeld a dalokat Mert jópofák, vagy hangzatosak Szeretném, ha megértenéd õket Vagy legalább mozgassa meg az agysejtjeidet
Mert nekünk ez az egyetlen fegyverünk!
Most, amikor ahhoz a ponthoz érkeztünk Hogy kezdi értelmét veszteni, amit megértettünk Most, amikor az jár a fejekben Hogy képesek leszünk e túlélni ezt vagy NEM!
Milyen érzés bûnözõnek lenni? Milyen érzés bûnözõnek leni? Ugye nem gondoltad volna, hogy ez lesz belõled Egyik napról a másikra Mindannyiinkkal megtörténhet A dolgokat ilyenkor érthetetlenül szemléled A hibát máshol próbálod keresni Milyen érzés rabszolgának lenni? Milyen érzés senkinek lenni?
Szabadíts fel hát Jézus Krisztus -kiáltsad! Hisz egyedül Õ képes megmenteni a bûntõl nyomorult lelkedet Õ mindig veled van, õrzi az "álmodat" Gondoskodik róla, hogy a szemed mindig csak résnyire legyen kinyitva
Hogy észlelj! Lélegezz! Létezz!
Íme, választhat a szolgáltatásainkból Tökéletes bûnözõt faragunk magából És hogy lássa, mi mindig a korral együtt haladunk A bûnlistához minden évben újakat adunk Van itt ön számára mindenféle jó Golyó, kötél, villamosszék, injekció Praktikus, gyors, kíméletes halál Minket biztosan örökre a szívébe zár
És most mindezek mellé megkapja az utolsó kenetet ajándékba!
Mondd, miért küzdtél! Érezted már, hogy nem jó úton jársz? Hogy visszafordulnál Vagy irányt váltanál De nem volt merszed hozzá Elõtted kitaposott ösvény áll Amin annyi ember jár Egy lehetõséget kínál Egyszerûsítsd le a világot valamilyen formán Így könnyebb tán
Volt, akit a pénznek fénye Volt, akit a szerelem heve Volt, akit egy isten képe Volt, akit a gyûlölet mérge Volt, akit a sors kegyetlen keze Volt, akit a mámor édes íze Vagy egy szebb jövõ reménye Vagy a reménytelensége Hívott el
Érezted már, hogy nem jó úton jársz? Hogy visszafordulnál Megváltoznál De nincs már idõd rá Felemésztett téged is e beteg világ Mint annyi embert már Ki küzdeni hiába próbált Te mondd, miért küzdtél Most állsz, és nézed a halál torkát?
Tavasz A faszom ki van, hogy minden reggel arra ébredek Hogy büntetnek a madarak ( madarak) Kurvára süt a nap (kurvára süt a nap) Ezt az erõs zajt és ezt az erõs fényt Csak úgy tudom elviselni, hogyha berúgok (berúgok) Kurvára berúgok (kurvára berúgok)
Sajnos nem foglalja el elég idõmet a munka vagy az iskola A barátaim is szomorúak, mert nem kell ma menniük melóba Bánatunkban összejövünk egy delírium partira És egész nap csak énekeljük, hogy: Ránts rá hármat a faszomra!
Tavasszal sem kell félni, hogy száraz marad a torkunk (száraz marad a torkunk) Ahol a demizsonok már várnak minket Mi mindnyájan arra tartunk (óóó arra tartunk) Gyere hát te is pajtás, öntsünk fel a garatra! Hadd mondják a szüleid, hogy -Rohadt iszákos banda!
Reggel van felébredünk De úgy tûnik, nincsen minden rendben Mit tettünk? (mit tettünk?) Valamit tettünk? Valami rosszat tettünk? Sokan vannak, nagyon mérgesek Tüzet okádnak, sárkányok ezek Megint ittál! -hallom jobbról Nagyon berúgtál? -hallom balról Mondom a lánynak: -Hagyjad már! Nem látod? A srác feje nagyon fáj!
Tavasszal sem kell félni . . .
Vérzõ világ Lehet, hogy összeomlott régi álmunk Lehet, hogy nem lesz "álom" társadalmunk Lehet, hogy sírnunk kéne mindez után Vagy az egészet abbahagyni talán? Õrjöngenünk kéne fegyverekkel A kézben harcolni rendõrökkel? Ellenségnek nyilvánítani mind azt Aki nem érzi át a dalt?
Csak azok, akik nem képesek gondolkodni Azok még több vért akarnak látni Kétségbeesett gondolatok Húzzák elõ a kést, az állatok Ki saját hibájáért mást okol Milliókat egy helyre sorol Bûnbakot mindenki oly könnyen talál De ki mondja meg, hol húzódik a határ?
Nekem nem kell ez õrült mentalitás Nekem nem kell még több akasztás Egy vérzõ világ az otthonom Ilyen világban kell talpon maradnom Nekem nem kell ütnöm, hogy érezzed Nekem nem kell ölnöm, hogy megértsed Mit érzek, mit gondolok én
De te csak élvezd, hogy minden hír eljut tehozzád Élvezd, hogy van száz TV csatornád Színesben láthatsz minden háborút Focimeccset, mely erõszakba fúlt Elidegenedés, civilizáció Fékezhetetlen agresszió Magával ragad mindenkit, s úgy érez Nem nyugszik, míg nem tapad vér a kezéhez
Nekem nem kell e gyilkos mentalitás Nekem nem kell még több pusztítás Egy rothadó világ az otthonom Amíg élek, nem szabad feladnom Nekem nem számít, hogy hol a határ Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll
Te elfogadhatsz egy láthatatlan vonalat Amit ide-oda rakosgatnak, akik Megmondják, hogy ki a túloldalon áll Egyik nap még testvér, jó barát De holnap el fogod vágni a torkát El fogod vágni a torkát!!! Mindenkit megöl ez az ostoba mentalitás Túl véres lesz a folytatás Addig, amíg énekelhetek Így mondom el neked, hogy mit érzek Nekem nem számít, hogy hol a határ Nincs ember, se Isten, ki felettem áll Nincsen ember, se Isten, ki feletted áll!
A változás szele Hideg van, sötét, ma éjjel egyedül kell lennem Emlékek támadásait kell most elviselnem Örömmel és fájdalommal, hisz túl sok volt a szép Egy pillanatra megelevenedik egy gyönyörû kép Mámoros éjszakák után azt hittük, hogy ezt az életet Nem veheti el senki tõlünk De elõvillant egy szörnyû látomás Ott álltak mind, sok jó barát Sok igaz barát Mindenki a saját kis ketrecébe zárva Álltak némán, arra várva Hogy rendbe szedjék Berendezhessék Egyenesbe hozzák Igaz életüket feladják
Ma éjjel valami szomorút érzek a változás szelében Dermesztõ lökéseit kell most elviselnem Egy újabb nyár és egy régi szerelem ért véget Nem kell összetörnünk a régen õrzött képet Mámoros éjszakák után oly jólesett A "jóakaróinknak" az arcába röhögni De ott áll csendben a sok barát, akik Elrejtették a ketrec kulcsát Minden perc, minden óra, minden nap, minden hónap Minden elvesztett barát Rájuk nyomja a súlyát S ha egyszer rájönnek Azt hiszem túl késõ lesz már
Egyszer majd visszagondolok A meg nem fertõzött gondolatok Milyen gyerekesek, de igazak voltak Mire kialakulhatott volna egy értékrend, õk már ott voltak S mint valami vércse, rácsaptak Bekebelezett életek, ösztönök, amelyeket Egy eltorzult világ hasznára fordítottak Könnyebb volt ezt választani, mint ellenállni Miért kellett feladni, miért hagyták elveszni?
Változnak az idõk, de most már nem kell egyedül lennem A változásokat így sokkal könnyebb elviselnem Amíg valaki hasonlóképp lát, nem hal meg a szép Addig nem kell attól félnünk, hogy szertefoszlik a kép Nem hiú ábránd, vagy hazugság Nem utópia, vagy naivság Csak az életünk, valóság
Ki a bûnös Állj! Állj! Ne siess oly nagyon Már várnak, máshol várnak rád Állj! Nem szép, csúnya dolgok várnak
Nézd! Nézd! Nézd, mi történt! Nézd, körülötted mi történt! Emberek fekszenek, halottak Elborít mindent a vér Azt kérded, miért Miért tetted Mert te tetted Fegyver a kezedben, egyenruhában állsz Ki a bûnös? Nem tudod? Azt mondják, a hazádért tetted
Ölj! Ölj! Újra meg újra ölj! Azt akarják, kötelességbõl ölj Egy "jó ügyért" ontsad ki emberek vérét Nem látod még Ki a bûnös? Mi a bûn? Ebben a helyzetben egészen más, mint rég Más, mint nem is oly rég Mikor a hajnali fényben nem féltél Hogy meglát az ellenség Nem féltél attól, hogy kiket szeretsz, együtt veled A holnapot nem éritek meg talán De aztán jött ez az erõszakhullám Elsöpörte a szépet, egymás ellen fordított testvéreket Téged is elkapott, és most nem érted, hogy miért csináltad Nem tudod, kit vagy mit okolj ezért Magadba fordulsz, és azt kérded Ki a bûnös? Nem kapsz rá választ
A rendszer fontos része Egy újabb agymosástól még nem leszel szabad Ez csak átnevel, tudod jól Az új manipulátorok kezében a puskák helyett A média hangja szól Bár megkaphatsz mindent, elhalmozhatod magad minden jóval Droggal, piával, Disneylanddel, homokos tengerparttal Így biztos csöndben maradsz, élvezed a hamis szabadságot És miért ne élveznéd, hisz láthatsz sok embert Kinek ez nem adatott meg Akik az ellenük írt törvényeket szükségesnek tartják Õk azok, akik a fegyvereiket saját maguk ellen fordítják Telezsúfolt nagyvárosokban, mint a férgek Egymás hegyén-hátán élnek, levegõ után kapkodva Sokaknak még idejük sem marad arra, hogy elgondolkodjanak rajta Az életük mennyire üres lett, a vegetáció szintjére süllyedt Egérlyukaikban a televízió elõtt ülve Minden vágyuk ki van elégítve De az élet nem errõl szól, tudod jól Ez az új trend, ha valamit nem tudnak megtiltani Hát akkor megpróbálják az irányításuk alá vonni El ne hidd már, el ne hidd már, hogy a demonstrációk A szabad elme megnyilvánulásai Arra jók, hogy dühönghetsz, tombolhatsz, köveket hajigálhatsz Így biztos, a rendszer fontos része maradsz
Mindenkiben ott él Egy májusi esõs délután sétáltam egyedül a fák között Gondolataimban ott jártál Nagyon hiányoztál Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már Emberek arcán bánatot Hányszor láthattak boldogságot
Egy dal, ami mit sem ér Annak, aki nem érzi át, akiben nem él Aki érzéseit kimutatni fél Akit nem önt el ma még a szenvedély De ha egyszer valakit utolér Ereiben hevesebben lüktet a vér Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él Hidd el, elmúlik majd a tél Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni Meddig tart még?
A vihar erõsebb már, az ég is mennydörög itt Az esõcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit Ó, miért nem vagy itt velem? Nem érezhetem forró ölelésed Szádnak édes ízét Szerelmünk égetõ tüzét
Egy dal, ami mit sem ér Annak, aki nem érzi át, abban nem él Aki érzéseit kimutatni fél Akit nem önt el ma még a szenvedély De ha egyszer valakit utolér Ereiben hevesebben lüktet a vér Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él Mikor a szemében valaki többet ér Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni Szenvedni tovább
Fáj, hogy vágyom rád Fázom Az arcom Vizes A szikla Hideg A szemed Rideg Távolodsz tõlem Ég veled! -ezt kiáltod Hát legyél boldog!
Egyszer minden véget ér Õ is egyszer más utakra tér Szerelmét elfelejteni Emlékként megõrizni Nagyon nehéz
Újra eltelt 4 év Újra eltel 4 év, itt az idő hogy mindenki válasszon egy újabb seggfejt küldhetsz a ringbe hogy a hatalomért harcoljon, Soha semmit nem tettél, de még is a könnyebb utat választod, soha nem gondoltál arra hogy az élet a tetted irányithatod, nézz csak körbe és kérdezd meg magadtól, mégis mi az amit neked egy kis hatalomi előnyt nyújt? el kell hinned hogy semmire nem vagy képes nélkülük, igy egy jo pogárt kell köszönteni nekik a jolétett és a sok sok háborút. Újra eltel 4év itt az idő hogy szét nézz az utcákon figyled és keresd meg az új megváltot valamelyik óriás plakáton, újra eltelt 4 év és semmi nem változott jó irányba, de a robotok tovább dobálják a cetliket a szavazó úrnákba!
Hatékony fegyver Nem kell sokat várnunk rá Hogy gyönyörû világunkból csak emlék maradjon Nem kell tennünk semmi mást Csak ülni a helyünkön, hogy minden simán haladjon Ha a médiát nézzük, olvassuk, hallgatjuk Elég, ha bosszankodunk, nem kell gondolkodnunk Álarc mögé bújtatott valóság mosolyog ránk Nevetésétõl csendben hallgatunk tovább Manipulált tömegek vérét szívják Az erekben fertõzõ méreg csordogál Nem kell, hogy kurvára izgasson minket A sugárfertõzés, háborúk, éhezés, fagyhalál
Hallhatunk bombázásról Tömegmészárlásokról Láthatjuk a TV bemondó gondtalan, mosolygó fejét Ahogy beszél légitámadásokról És olyan képet vetít elénk Mintha a ledobott bombák nem az ártatlan emberek testét Tépnék szét! Elvonják figyelmünket a fontos dolgoktól Ostoba reklámok ezrei zúdulnak ránk egy kibaszott dobozból Hatékony fegyver, népbutitás Ami számunkra csak szórakozás Passzív gyilkolás
Ha valaki kimond valamit, azt pofán rúgják Eltávolítják, száját befogják Négyévenként tisztogatás Új valóság, új ámítás! A történelmet újra írják, a régi eszmét felejtsd el! Te bedõlhetsz ennek, de én nem hiszem el Ébredj fel!
Kapuvári buzibár Lemegyek Kapuvárra ma éjjel, és táncolok egy jót néhány köcsöggel, buzi vagyok, köcsög vagyok
Beszállok a buzi vonatba, utána a buzi bringóba, buzi vagyok,köcsög vagyok
Ez itt a kapuvári buzibár, sánánánánánánánánánánáná, buzi vagyok, sánánánánánáná, köcsög vagyok, sánánánáná sálálálálálálálálálálálá, buzi vagyok, sálálálálálálá, köcsög vagyok, sálálálálá.
Felveszem a tangámat ma este és beleordítom a tömegbe hogy buzi vagyok, köcsög vagyok
Bejön egy lány Rozi a neve De lányoknak itt nincs helye,mert buzi vagyok, köcsög vagyok,
Ez itt a kapuvári buzibár, sánánánánánánánánánánáná, buzi vagyok, sánánánánánáná, köcsög vagyok, sánánánáná
Ez itt a kapuvári buzibár , sálálálálálálálálálálálá, buzi vagyok, sálálálálálálá, köcsög vagyok, sálálálálá.
Bejön egy ork egy nagydarab, gyere te kis huncot elkaplak! buzi vagyok, köcsög vagyok.
Indul a buzi vonat beszállás, hajnalig tart a vonatozás, buzi vagyok, köcsög vagyok,
Ez itt a kapuvári buzibár, sánánánánánánánánánánáná, buzi vagyok, sánánánánánáná, köcsög vagyok, sánánánáná sálálálálálálálálálálálá, buzi vagyok, sálálálálálálá, köcsög vagyok, sálálálálá.
Gyere el te is kapuvárra, és ránts rá hármat a faszomra, buzi vagyok, köcsög vagyok.
Gyertek srácok hisz titeket vár, az éjjel-nappal nyitva tartó buzibár, buzi vagyok, köcsög vagyok.
Ez itt a kapuvári buzibár, sánánánánánánánánánánáná, buzi vagyok, sánánánánánáná, köcsög vagyok, sánánánáná sálálálálálálálálálálálá, buzi-buzi, sálálálálálálá, kicsi-köcsög, sálálálálá. sánánánánánánánánánánáná, buzi vagyok, sánánánánánáná, köcsög vagyok, sánánánáná
Ez itt a kapuvára buzibár, sálálálálálálálálálálálá, buzi-buzi, sálálálálálálá, kicsi-köcsög, sálálálálá Sánánánánánánánánánánáná, sánánánánánáná, nánánánáná!
Más út vár rád Felejtsd el, hogy egy ilyen felfogással bármit is elérhetsz az életben Egy senki leszel, ha nem változtatsz sürgõsen az elképzeléseiden Tudod, annyi példa van elõtted Annyian megmondhatják helyetted Mit kéne tenned, mit kéne tenned Hogyan kéne tenned, merre kéne menned Mit kéne tenned, mit kéne tenned Te elszálltál, repülni vágytál A falnál erõsebb voltál Amit egy életen keresztül építenek köréd szorgos kezek Azoké, kik nem akarják, hogy mosolyogjál Akik nem akarják, hogy daloljál Akiknek nem jelent annyit már a nyár Akiknek függöny mögött van a szabadság Ők nem akarják, hogy mosolyogjál
De más út vár rád -a dal így szól Néhány jó barát veled dalol
A realitás határait, ha messzebbre tolnák Ha a függönyt elhúznák Meglátnák, amit te már réges-régen megláttál De addig is, nem csinálnak semmi mást Szenvednek, kínozzák, ölik egymást Fáj, mégsem keresik a változást Érzéseik vannak, szeretnek, fáj nekik, mégsem keresik a változást
De más út vár rád -a dal így szól Néhány jó barát veled dalol
Tovább kísért Itt a hétvége, bulizni kéne El kéne menni egy jó koncertre Van is választék, ezért dicsérem õket A befutott, nagyhírû szervezõket
1000 Ft-ért azt láthatom Hogy egy öltönyös pojáca áll a színpadon Zsebében dagad a srácok pénze A zenekarok fél órát játszhatnak érte
A pénz és a kapcsolat nálad van Az életünk viszont a miénk Te megpróbálsz belõle üzletet csinálni Te, aki még a bandákat sem ismered
Sosem volt benne, mégis csinálja Csak zenél, de nem érzi, pénzért csinálja Pénzért, mert médiasztár lett belõle Pénzért, mert kiöregedett belõle
Észrevettem, hogy nagyon felkaptak minket Látom a világhálón a képeket Mosolygok, mert ismerõsek Ám, ha jobban megnézem, amit látok A barátaim megbélyegezve, mint "harcosok" A Baloldali Front oldalára léptem!
Nem bírom nézni, nem kéne tûrni A srácoknak végre rá kéne jönni Hogy a rendszer, amitõl elfordultunk Tovább kísért…
Valahol Egy téli éjjel valahol egy kis ház ablakán kiszûrõdik a fény Én kint fázom, közelebb lépek, most már látom Odabent emberek s egy színpad áll A színpadon egy lány szabadságról énekel
De hiába ordít, a falakon túlra már Csak néhány szófoszlány és halvány dübörgés hallatszik át Belépek hát a ház ajtaján Itt érzem, a levegõ tele van energiával Így könnyen a szívemig hatol a dal
Te miért nem érted? Miért nem hallod? Mert nem érzed, ha kintrõl hallgatod Bármikor, ha a föld alól elõbújna, elõtörne Elhalkulna vagy megfertõzõdne Mert sokan próbálkoztak azzal, hogy megmutassák másoknak Az életünk mekkora hazugság Agresszió, behódoltság De hangjukat sokszor elnyomták Vagy pénzzel megvásárolták Így mi most velük együtt szemléljük Mások nyomorát Lelkük rabságát Elkeseredett öldöklésük hatását Együtt halljuk a Föld hangját Halálsikolyát Halálsikolyát
Nehogy azt hidd, hogy a bombák elõl bármelyikünk is elmenekülhet Te megpróbálhatsz nélkülük élni De a véres játékaik elöl nem lehet megszökni Nem lehet megszökni Õrült emberek vesznek körbe Rezzenéstelen arccal gyilkolnak meg mindent, mit szeretsz Nincs megállás Most már te is gyilkolsz, nincsen megállás Véresen, átfagyva lépkedsz a hóban És könny szökik a szemedbe, mikor feltûnik elõtted egy kis ház Te is ott voltál
Az ablakon már nem szûrõdik ki fény A falak is romosan állnak A termen keresztül süvít a fagyos szél Te még mindig tisztán hallod a lány hangját
De körülötted már senki nem énekli dalát |